8.rész

Utálom ha akkor csengetnek amikor még alszom. Addig kibírják míg felöltözöm. Gyerünk Amber öltözz.-mondogadtam magamban. Teljes 10 percembe telt míg felöltöztem. Gondolom halloták ahogy fel alá járkálok így biztos itt maradt az a valaki. Ismét kopogtattak. Utálom.
-Megyek.-kiabáltam. Vajon ki álhatott az ajtóban....Krystal. Kis kurva.
-Szia...Amber.-úgy látszik fél. Bár féljen is.
-Mit akarsz?-kéreztem flegmán.
-Hát nagyon sajnálom azt a tegnapit és az én hibám volt...U-Kwon elakart küldeni...de akkorsem mentem el....és hát...ez lett belőle.-dadogta.
-Sajnálkozhatsz...inkább meny és lopd el más pasiját...de az enyémmel ne szórakozz mert leszedem a fejed! Értve vagyunk?
-I-igen.-hebegte Krystal.-De kérlek...bocsáss meg...lehetnénk akár barátok is.
-Ezekután....??? Felejtsd el. Soha nem leszek a barátod. Na szia.-csuktam be az orra előtt az ajtót.
Mi a francot képzel magáról ez a ribanc? Hogy csak így egszerűen megbocsájtok? Na arra várhat.

Amint beértem megszólalt a telefonom. Egy SMS. U-Kwon-tól. Az üzenetben ez állt: Jó reggelt szerelmem :3 Mizujs?
Válaszképp csak ennyit írtam: Szia :** Képzeld ki volt itt...Krystal. Bocsánatot kért de elküdtem.
Pár percen belül már érkezett is a válasz: Büszke vagyok rád...Mint mindig :D Figyelj ma hatkor gyere ki a ház elé és majdmutatok valamit. Amúgy nyisd ki az ajtót! ;)
Mi? Minek nyissam ki az ajtót? Mindegy. Ha aztakarja. Kiisnyitottam U-Kwon volt ott egy rózsával a kezében.
-Szia.-köszönt.
-Jesszusom. Gyere be.-hívtam be és adtam egy puszit arcára.
-Tessék.-adta oda a rózsát.
-Úristen. Köszönöm.-csókoltam meg. A virágomat gyorsan beletedtem egy vázába és aztán rohantam U-Kwon-hoz a nappaliba.
-Itt vagyok.-ugrottam az ölébe.
-Érzem.-nevette el magát.
-Hahahaaa...-nevettem gúnyosan.-Nincs kedvem suliba menni.-hajtottam fejem mellkasára.
-Akkor ne mennyünk.-simogatta közben hátam.
-De muszáj. A tanár kinyír minket.
-Hátha van ollója akkor biztos.-nevette elmagát.
-Majd adunk neki.-nevettem énis. Ebben a pillanatban megint kopogtak. Ki a franc már megint?
-Hagyd majd nyitom.-vett ki az öléből U-Kwon.
-Szia. Amber itt van?-hallottam az ismerős hangot. Luna az. Hát még életben van? 
-Igen itt vagyok Luna.-kiabáltam.
-Akkor jöttök suliba?-kérdezte.
-Persze. Megyünk. Csak el pakolom a reggelim.-mentem oda a pulthoz. Gyors elpakoltam és mentem utánuk.
Krystal-t a nap folyamán nem lehetett látni. Remélem elment a francba.



Mindjárt 6 óra. Kiváncsi vagyok mit akar U-Kwon mutatni. Csengettek ez csak U-Kwon lehet.
-Gyere.-kiabáltam.
-Szia. Akkor mehetünk?
-Persze.-mentem ki és fogtam meg a kezét.
-Remélem szeretsz gyalogolni?
-Mi? Miért?-értetlenkedtem.
-Mert hosszabb az út mint a suiig.
-Most csak szivacc ugye?-nevettem.
-Nem.-vágta rá.
-Akkor majd viszel a hátadon. Nem-nem csak viccelek. Azért annyira nem vagyok lusta.
-Tudom.-kócolta össze a hajam.
20 perc kellett hogy oda érjünk. Egy gyönyörű parkhoz értünk. Tele volt fákkal és virágokkal. Még soha nem láttam ehhez foghatót.
-Hát ez gy˜önyörű.-sétáltam a fák között.-Hogy találtál erre rá?
-Ide szoktunk járni amikor kicsi voltam éshát gondoltam megmutatom.-ölelt át hátulról.
-Ez csodálatos.-ültem le sz egyik padra. Jó pár órát elidőztünk a parkban. Bejártuk talán az egészet. Csak aztán kezdett egyre hüvösebb és hüvösebb lenni ígyhát haza kellett mennünk.