Suli után haza mentünk U-Kwon-nal és összeszedtem a cuccaimat.
-Sok sikert.-bíztatott U-Kwon és adott egy puszit homlokomra.-Kamsahamnida.-köszöntem meg.
Már az ajtót akartam kinyitni mikor megtorpanok. De vajon mit fognak szólni hogy hirtelen beállítok? Lehet hogy leüvöltik a fejem. Na mindegy, bemegyek.
-Kopogni?-bunkóskodott anyám mikor odajött.
-Persze még a saját házamba is kopogni fogok.-vágtam oda flegmán.
-Mianhae Amber, nemtudtam hogy te vagy az.-jött oda hozzám és szorosan megölelt.
-Anya....megfojtasz a szereteteddel.-toltam el magamtól és mindketten elnevettük magunkat.
-Mianhae. Figyelj Amber....sajnálom azt a múltkorit de a munka..érted ugye?-sajnálkozott anyám.
-Énis boccsánatot kérek a bunkóságom miatt.
-Már megszoktam.-legyintett.
-Hahahaaa...-nevettem.
-Ha már itt vagy mesélhetnél ki is ez a fiú.-böködte a vállam.-Elég aranyos.
-Az is anyukám az is.-sétáltam be a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.
-Na mesélj.-jött oda hozzám anya is.
-Mit mondjak?-értetlenkedtem.
-Hol találkoztatok vagy egyáltalán mióta ismered?
-Új fiú volt a suliban szóval ott ismertem meg és pár hete ismerem.
-Szerelem volt első látásra.-mosolygott anyám.
-Igen anya...ahogy mondod..de most mennem kell...este jövök... Szia.-ezzel adtam egy puszit arcára és már mentem U-Kwon-hoz de ami ott fogadott picit sem volt kellemes. Krystal U-Kwon-nal smárol. Ezt én már nem értem honnan tudja az a ribanc hogy itt lakik?
-Ti meg...-zavartam meg őket.
-Amber...-kerekedtek el U-Kwon szemei.-Megmagyarázom.
-Kösz nem...Legyetek boldogok.-ezzel elszaladtam és míg futottam eleredtek a könnyeim. Hogy tehette ezt velem? Minden fiú ugyanolyan szemétláda. Ahogy rohantam Söul sötét utcáin egyre hidegebb lett. És az utcákon egyre furább alakok mászkáltak és gyorsabban kezdtem el futni míg belenem ütköztem valamibe vagy inkább valakibe.
-Héé cica hova ilyen sietősen?-kérdezte egy idegen hang.
-Nem mindegy.-akartam volna elfutni de megfogta a kezem és visszarántott.
-Nem nem mindegy. Nincs kedved játszani?-tolt a falhoz elég erősen amitől felsikítottam. Eleredtek a könnyeim de amikor az idegen férfi a földre zuhant kissé meglepődtem.
-Mi a francot képzelsz magadról?-kérdezte a férfi. Amikor megláttam megmentőm meglepődtem. U-Kwon volt az.
-Húzz a csajomtól!-kiabált rá. És ezzel inkább el is ment.
-Jól vagy?-aggodalmaskodott.
-Jól..csak a hátam fáj.-fogtam meg az említett testrészem.
-Elviszlek orvoshoz.
-Nem kell. Rendbe jövök. De kérlek most menny el.-küldtem el de nem tágított.
-Kérlek bocsáss meg.-ölelt át.-Adj még egy esélyt.-picit hezitáltam de megöleltem.
-De több ilyen ne legyen.-mondtam.
-Soha.-jelentette ki és megcsókolt.
-De kérlek. Mennyünk haza mert megfagyok.-erre ő levette a pólóját és rám terítette.
-Köszönöm.-fogtam meg a kezét.
Az utcán csendben sétáltunk. Felénk már nem mászkáltak fura alakok.
Nemsokára oda értünk a házhoz és elköszöntünk egymstól. Amint beértem a házba azonnal belehuppantam az ágyamba és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése