5.rész

Reggel a telefonom rezgésére keltem fel. Anya hívott. Nem nagyon érdekelt ígyhát kinyomtam. Legalább rájön hogy nincs semmi bajom.
-Miért nem vetted fel?-hallotam egy hangot magam mögül.
-Mert nem érdekel.-fordultam a hang irányába.-Egyébként is anya volt és vele nem tárgyalok.-fúrtam bele  fejem U-Kwon mellkasába.
-Mi lenne ha a hétvégét nálam töletenéd vagy legalább adigg itt maradnál amig nem békültök ki?-kérdezte mosolyogva.
-Nem akarok zavarni.-ellenkeztem.
-Nem fogsz te buta.-adott közben egy puszit fejem búbjára. Ebben a percben kaptam egy SMS-t Luna-tól. Az SMS-ben ez állt : " Hol a francban vagy?" 
Válasznak csak ennyit írtam: "U-Kwon-nál."
Erre már válasz nem érkezett így tovább lustiztunk. 5 percre rá csengettek. 
-Kinyitom.-szóltam U-Kwon-nak és már mentem is nyitni az ajtót.
-Luna?-kerekedtek el szemeim-Mit keresel itt? És honnan tudod hogy U-Kwon itt lakik?
-Rá hibáztam és téged kereslek. Gyere hazaviszlek.
-Dehogy megyek.-ellenkeztem.
-De-de miért?-értetlenkedett Luna.
-Mert nem érdekelnek anyáék.-keztem egyre mérgesebb lenni.
-Jó-jó nyugi.-nyugtatott.-Legalább beengetsz?
-Gyere.
-Mi a baj Amber? Szia Luna.-jött oda U-Kwon is.
-Szia U-Kwon. Mi történt amíg nem voltam itt?-kérdezte.
-Hosszú történet. Majd elmesélem.-helyeztem vállára kezem.
-O-oké.
Luna kb egyig itt volt. Addig volt időm elmesélni a kis történetünket. Legalább ő tudott neki örülni.
Miután Luna elment haza mentem pár cuccomért. Szerencsére pont jókor, anyáék nem voltak otthon.
A hétvége gyorsan eltelt. Anyáékkal még nem békültem ki de majd ha erőt veszek magamon kifogok.
Reggel együtt mentünk suliba U-Kwon-nal és már végre Luna is velünk tartott. Mikor oda értünk a suliba mindenki kikerekedett szemekkel nézett minket hogy kézenfogva sétálunk. Engem nem nagyon érdekelt szóval elviseltem. Ma ismét egy új osztálytársat kapunk. A tanár nemsokára beis sétált vele az osztályba.
-Sziasztok! A nevem Krystal Jung. Nagyon örülök hogy ebbe az osztályba járhatok és remélem jóban leszünk.-hajolt meg a mondandója végén illedelmesen. Egész aranyos lánynak tűnik de nekem valahogy furcsa.
Az újlány persze azonnal U-Kwon mellé ült. Amíg nem tesz vele semmit addig életben hagyom. Talán.
Letelt az első óra. Mindenki udvariasan köszöntötte az újlányt. Kivéve minket.
-Miért nem köszönsz az újlánynak?-kérdezte Luna.
-Nem szimpi a csaj.-vontam vállat.
-Pedig aranyosnak tűnik.
-Az is. De akkorsem szimpi.
Ezt a beszélgetést lezavartuk és már kezdődtek az órák.
Lassan letelt a hétfő is, és már sétáltunk is haza.
-Egész aranyos az újlány.-mondta U-Kwon.
-Aranyos, de akkoris furcsa.
-Najó, mivel ti már itt vagytok én megyek. Sziasztok. Aztán nehogy valami csúnyát csináljatok.-Luna utolsó mondtaár mindketten elvörösödtünk és Luna persze jót röhögött rajtunk.
-Végre.-dőltem le a kanapéra.-És mit fogunk amúgy enni?-kérdeztem.
-Na ez jó kérdés.-mosolygott U-Kwon.-Elmegyünk bevásárolni?
-Mennyünk. De akkor kimchi-t eszünk. Azt tudok csinálni.-nevettem el a végét.
-Te olyat is tudsz?-nevetett már ő is.
-Képzeld.
-Najó mennyünk.-ezzel már elis indultunk és megvettük a megfelelő hozzávalókat majd eggyütt megcsináltuk. U-Kwon persze elökörködte az egészet így hát én csináltam az egészet. Mikor készen voltunk nyugodtan megvacsoráztunk és leültünk tévézni. U-Kwon elis aludt. Szegény jó fáradt lehetett. Én még Krystal-on gondolkoztam. Nagyon nem szimpatikus.