9.rész

Suli után úgy döntöttünk hogy hármasban elmegyünk egy picit pihizni a parkba. Azomban Luna figyelmét felkeltette egy óriási SM poszter. Igen, az SM válogatást rendez.
-Léégysziii Amber jelentkezzünk...egy próbát megér.-kérlelt Luna.
-Ha a légynek szíve lenne nem szarna a levesedbe.-röhögtem.
-Hahaha...nagyon vicces.-nevetett gúnyosan.
-Amber tényleg jelentkeznetek kéne elvégre énekelsz,rappelsz és táncolsz. Tuti hogy sikerül.-ölelt meg U-Kwon.
-De nem akarooook.-ellenkeztem mire mindketten kiskutyaszemekkel néztek rám.-Ais. Jó jelentkezzünk. Luna te hívod fel őket!-jelentettem ki.
-Igenis kapitány.-tette kezét fejéhez mint egy katona és már tárcsázta is.
-Annyeonghaseyo. A válogatásra szeretnénk jelentkezni a barátnőmmel.-szólt bele a telefonba. Majd még párat hümmögött és bediktálta a nevünket. 
-2 hét múlva már mehetünk is.
-Hurrá...tudom hogy sikerülni fog mindkettőtöknek.-örvendett U-Kwon.
-És mégis mit fogunk énekelni?-értetlenkedtem.
-Nemtudom. Majd kitaláljuk.-mosolygott barátnőm. Hogy engem mindenre rá lehet szedni a kiskutya nézéssel? Istenem. Na mindegy már mindegy. Meg mit veszíthetnénk.
-Föld hívja Amber-t.-legyezte Luna a kezét előttem.
-A föld kussoljon hamár rávett erre.-vágtam vissza.
-Jólvan na. De nem megyünk el fagyizni?
-Mennyünk. Meghívlak titeket.-húzott el minket U-Kwon.
-Milyen fagyit kértek?-kérdezte U-Kwon.
-Csoki.-vágtuk rá egyszerre Luna-val amin elnevettük magunkat. U-Kwon kikérte a finom csokis fagyikat és leültünk egy asztalhoz ahol ekeztünk beszélgetni a válogatásról.
U-Kwon-nal párpercen belül megettük a fagyit de Luna-nak egy kicsi fagyi félóráig tart.
-U-Kwon...-b˜ögtem oldalba és megbillentettem Luna fagyiját ami az orrára ment.-A fagyi visszanyal. Szószerint.-röhögtük el magunkat.
-Most meghalsz.-keztett el Luna kergetni de elfutottam előle.
-Úgysem kapsz el. Lassú csiga.-öltöttem ki rá a nyelvem. Azomban egy mellkasba ütköztem és a földre estem.
-Aúúú...-fogtam meg a fejem.
-Jesszus Amber. Jól vagy?-futott oda U-Kwon és felsegített a földről.
-Jól persze.
-Ez meg ki volt ez a fogyatékos?-kérfezte Luna.
-Valami hülye szőke fasz.-mondtam.
-Najó mennyünk haza.-fogta meg a kezem U-Kwon.
-Benne vagyok ígyis fáj a fejem. Asszem ledőlök majd szunyálni.
-Én meg megyek gyakorolni és választok egy zenét.-örömködött Luna.
-Én meg...nemtudom mit fogok csinálni. Akkor én megyek tanulni.-nevetett U-Kwon.
-Mi akkor itt is vagyunk. Sziasztok.-köszöntem el tőlük és U-Kown-nak adtam egy puszit a szájára.
-Szervusztok tubicáim.-integetett vissza Luna is.
-Szia anya és apa? Te is otthon vagy? Csoda történt.-mentem oda hozzá megölelni.
-Akkor gondolom ehetünk ma együtt.-jött oda anya is.
-Khm...szerintem nem.
-Miért?-kérdezte anya.
-Mert fáj a fejem és ledőlök aludni.
-Rendben. Szia kicsim.-puszilta meg a homlokom apa.
-Sziasztok.
Felértem a szobámba és letusoltam amitől picit jobban éreztem magam és bedőltem az ágyba.

8.rész

Utálom ha akkor csengetnek amikor még alszom. Addig kibírják míg felöltözöm. Gyerünk Amber öltözz.-mondogadtam magamban. Teljes 10 percembe telt míg felöltöztem. Gondolom halloták ahogy fel alá járkálok így biztos itt maradt az a valaki. Ismét kopogtattak. Utálom.
-Megyek.-kiabáltam. Vajon ki álhatott az ajtóban....Krystal. Kis kurva.
-Szia...Amber.-úgy látszik fél. Bár féljen is.
-Mit akarsz?-kéreztem flegmán.
-Hát nagyon sajnálom azt a tegnapit és az én hibám volt...U-Kwon elakart küldeni...de akkorsem mentem el....és hát...ez lett belőle.-dadogta.
-Sajnálkozhatsz...inkább meny és lopd el más pasiját...de az enyémmel ne szórakozz mert leszedem a fejed! Értve vagyunk?
-I-igen.-hebegte Krystal.-De kérlek...bocsáss meg...lehetnénk akár barátok is.
-Ezekután....??? Felejtsd el. Soha nem leszek a barátod. Na szia.-csuktam be az orra előtt az ajtót.
Mi a francot képzel magáról ez a ribanc? Hogy csak így egszerűen megbocsájtok? Na arra várhat.

Amint beértem megszólalt a telefonom. Egy SMS. U-Kwon-tól. Az üzenetben ez állt: Jó reggelt szerelmem :3 Mizujs?
Válaszképp csak ennyit írtam: Szia :** Képzeld ki volt itt...Krystal. Bocsánatot kért de elküdtem.
Pár percen belül már érkezett is a válasz: Büszke vagyok rád...Mint mindig :D Figyelj ma hatkor gyere ki a ház elé és majdmutatok valamit. Amúgy nyisd ki az ajtót! ;)
Mi? Minek nyissam ki az ajtót? Mindegy. Ha aztakarja. Kiisnyitottam U-Kwon volt ott egy rózsával a kezében.
-Szia.-köszönt.
-Jesszusom. Gyere be.-hívtam be és adtam egy puszit arcára.
-Tessék.-adta oda a rózsát.
-Úristen. Köszönöm.-csókoltam meg. A virágomat gyorsan beletedtem egy vázába és aztán rohantam U-Kwon-hoz a nappaliba.
-Itt vagyok.-ugrottam az ölébe.
-Érzem.-nevette el magát.
-Hahahaaa...-nevettem gúnyosan.-Nincs kedvem suliba menni.-hajtottam fejem mellkasára.
-Akkor ne mennyünk.-simogatta közben hátam.
-De muszáj. A tanár kinyír minket.
-Hátha van ollója akkor biztos.-nevette elmagát.
-Majd adunk neki.-nevettem énis. Ebben a pillanatban megint kopogtak. Ki a franc már megint?
-Hagyd majd nyitom.-vett ki az öléből U-Kwon.
-Szia. Amber itt van?-hallottam az ismerős hangot. Luna az. Hát még életben van? 
-Igen itt vagyok Luna.-kiabáltam.
-Akkor jöttök suliba?-kérdezte.
-Persze. Megyünk. Csak el pakolom a reggelim.-mentem oda a pulthoz. Gyors elpakoltam és mentem utánuk.
Krystal-t a nap folyamán nem lehetett látni. Remélem elment a francba.



Mindjárt 6 óra. Kiváncsi vagyok mit akar U-Kwon mutatni. Csengettek ez csak U-Kwon lehet.
-Gyere.-kiabáltam.
-Szia. Akkor mehetünk?
-Persze.-mentem ki és fogtam meg a kezét.
-Remélem szeretsz gyalogolni?
-Mi? Miért?-értetlenkedtem.
-Mert hosszabb az út mint a suiig.
-Most csak szivacc ugye?-nevettem.
-Nem.-vágta rá.
-Akkor majd viszel a hátadon. Nem-nem csak viccelek. Azért annyira nem vagyok lusta.
-Tudom.-kócolta össze a hajam.
20 perc kellett hogy oda érjünk. Egy gyönyörű parkhoz értünk. Tele volt fákkal és virágokkal. Még soha nem láttam ehhez foghatót.
-Hát ez gy˜önyörű.-sétáltam a fák között.-Hogy találtál erre rá?
-Ide szoktunk járni amikor kicsi voltam éshát gondoltam megmutatom.-ölelt át hátulról.
-Ez csodálatos.-ültem le sz egyik padra. Jó pár órát elidőztünk a parkban. Bejártuk talán az egészet. Csak aztán kezdett egyre hüvösebb és hüvösebb lenni ígyhát haza kellett mennünk.

7.rész

Ma úgy döntöttem hogy bocsánatot kérek anyutól vagyis inkább anyunak kéne bocsánatot kérni.
Suli után haza mentünk U-Kwon-nal és összeszedtem a cuccaimat.
-Sok sikert.-bíztatott U-Kwon és adott egy puszit homlokomra.
-Kamsahamnida.-köszöntem meg.
Már az ajtót akartam kinyitni mikor megtorpanok. De vajon mit fognak szólni hogy hirtelen beállítok? Lehet hogy leüvöltik a fejem. Na mindegy, bemegyek.
-Kopogni?-bunkóskodott anyám mikor odajött.
-Persze még a saját házamba is kopogni fogok.-vágtam oda flegmán.
-Mianhae Amber, nemtudtam hogy te vagy az.-jött oda hozzám és szorosan megölelt.
-Anya....megfojtasz a szereteteddel.-toltam el magamtól és mindketten elnevettük magunkat.
-Mianhae. Figyelj Amber....sajnálom azt a múltkorit de a munka..érted ugye?-sajnálkozott anyám.
-Énis boccsánatot kérek a bunkóságom miatt.
-Már megszoktam.-legyintett.
-Hahahaaa...-nevettem.
-Ha már itt vagy mesélhetnél ki is ez a fiú.-böködte a vállam.-Elég aranyos.
-Az is anyukám az is.-sétáltam be a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.
-Na mesélj.-jött oda hozzám anya is.
-Mit mondjak?-értetlenkedtem.
-Hol találkoztatok vagy egyáltalán mióta ismered?
-Új fiú volt a suliban szóval ott ismertem meg és pár hete ismerem.
-Szerelem volt első látásra.-mosolygott anyám.
-Igen anya...ahogy mondod..de most mennem kell...este jövök... Szia.-ezzel adtam egy puszit arcára és már mentem U-Kwon-hoz de ami ott fogadott picit sem volt kellemes. Krystal U-Kwon-nal smárol. Ezt én már nem értem honnan tudja az a ribanc hogy itt lakik?
-Ti meg...-zavartam meg őket.
-Amber...-kerekedtek el U-Kwon szemei.-Megmagyarázom.
-Kösz nem...Legyetek boldogok.-ezzel elszaladtam és míg futottam eleredtek a könnyeim. Hogy tehette ezt velem? Minden fiú ugyanolyan szemétláda. Ahogy rohantam Söul sötét utcáin egyre hidegebb lett. És az utcákon egyre furább alakok mászkáltak és gyorsabban kezdtem el futni míg belenem ütköztem valamibe vagy inkább valakibe.
-Héé cica hova ilyen sietősen?-kérdezte egy idegen hang.
-Nem mindegy.-akartam volna elfutni de megfogta a kezem és visszarántott.
-Nem nem mindegy. Nincs kedved játszani?-tolt a falhoz elég erősen amitől felsikítottam. Eleredtek a könnyeim de amikor az idegen férfi a földre zuhant kissé meglepődtem.
-Mi a francot képzelsz magadról?-kérdezte a férfi. Amikor megláttam megmentőm meglepődtem. U-Kwon volt az.
-Húzz a csajomtól!-kiabált rá. És ezzel inkább el is ment.
-Jól vagy?-aggodalmaskodott.
-Jól..csak a hátam fáj.-fogtam meg az említett testrészem.
-Elviszlek orvoshoz.
-Nem kell. Rendbe jövök. De kérlek most menny el.-küldtem el de nem tágított.
-Kérlek bocsáss meg.-ölelt át.-Adj még egy esélyt.-picit hezitáltam de megöleltem.
-De több ilyen ne legyen.-mondtam.
-Soha.-jelentette ki és megcsókolt.
-De kérlek. Mennyünk haza mert megfagyok.-erre ő levette a pólóját és rám terítette.
-Köszönöm.-fogtam meg a kezét.
Az utcán csendben sétáltunk. Felénk már nem mászkáltak fura alakok.
Nemsokára oda értünk a házhoz és elköszöntünk egymstól. Amint beértem a házba azonnal belehuppantam az ágyamba és már aludtam is.

6.rész

Reggel arra keltem fel hogy süt a nap a szemembe. Hogy lehet már ilyen világos? Lemásztam az ágyról csigalassúsággal és megnéztem hogy hány óra van. Már elmúlt 9. Mi? Basszus elaludtunk.
-U-Kwon kelj már fel!!!-kezdtem el keltegetni.
-Mivaaan???-morgolódott.
-Elkéstünk.
-Mi?-nyíltak tágra a szemei.
-Jól hallottad. Menny öltözni. Most 5 perc alatt kész lettem. Máskor félórát szoktam készülődni. Mikor elkészültünk egészen az iskoláig rohantunk. Én viszont az ajtó előtt megtorpantam.
-Mi a baj Amber?-kérdezte U-Kwon.
-Nincs kedvem bemenni.
-Ne legyél lusta.-ekkor közelebb lépett hozzám kezét a derekamra helyezte és megcsókolt. Milyen ügyesek vagyunk az iskola előtt csokolózunk pont mikor késésben vagyunk. Áhh kit érdekel.
-Najó mostmár tényleg mennyünk.-tolt el magától.
-Najó.-erőtvettem magamon és bementem énis. Lassan és csendben sétáltunk végig a folyosón nehogy meghalljanak minket. Mikor az osztályunkba értünk illedelmesen elnézést kértünk és meghajoltunk, azonnal a helyünkre ültetett minket a tanár. Csodálkoztam hogy nem szólt semmit.
-Hej, Amber....mi történt?-kérdezte Luna.
-Csak elaludtunk.
-Persze. Énis azt mondanám.-kezdett el mosolyogni mire én oldalba bögtem amire ő cak feljajdult.
-Kuss.-szóltam oda neki.
Meg pillantottam az új csajt vagyis Krystal-t aki óriási szemekkel bámulta U-Kwon-t. Ha hozzá mer érni vagy akár megöleli annak a csajnak annyi.

*szünet*

Lunaval kikellet mennem a folyosóra hogy szóról szóra mindent elmeséljek neki.
-Komolyan megcsókolt?-kezdett el örömködni.
-Igen. Méghozzá itt az ajtóban.
-Miért nem voltam ott.-konyult le a szája.
-Azért nem kell mindent látnod.-kezdtem el mosolyogni.
-Nem is akarok.
-Kuss.-mondtam neki ismét, ekkor becsengettek és mikor beléptim mit látok a kis Krystal teljesen rámászott U-Kwonra. Najó aláírta a halálos ítéletét. Lassan nyugodtan oda sétáltam majd mikor oda  értem egy hatalmasat rácsaptam a padra amitől a kis Krystal igencsak megijedt.
-Na ide figyelj te kis ribi...ha mégegyszer rá mászol a pasimra neked annyi. Értve?-mondtam nyugodtan és gúnyosan mire csak egy aprót bólintott. És remélem hogy ez többször nem fordul elő.
-Jól mondtad Amber...tényleg nem szimpi a csaj.-suttogta nekem U-Kwon.
-Mondtam én.
Elkezdődött a következő óra. Megint ellenőriztem Krystal-t demár rá se mert nézni U-Kwon-ra.


-Amber jól megmondtad Krystal-nal.-nevetett Luna mikor már sétáltunk hazafelé.
-Büszke vagyok rád.-kulcsolta össze ujjainkat U-Kwon.
-Tudom.-kuncogtam fel.
-Akkor sziaztok aztán majd vigyázzatok.-kacintott Luna.
-Szia.-köszöntünk vissza egyszerre.
-Mit fogunk csinálni?-kérdeztem.
-Én enni.-jelentette ki mosolyogva U-Kwon.
-Azt énis.-futottam be gyorsan a házba. Gyorsan megettük a maradék kimchit aztán lehuppantunk tévézni. 
-Megyek zuhanyozni.-keltem fel gyorsan.
-Aztán megyek énis.
10 perc alatt megvoltam és leis feküdtem. Elis aludtam azonnal.

5.rész

Reggel a telefonom rezgésére keltem fel. Anya hívott. Nem nagyon érdekelt ígyhát kinyomtam. Legalább rájön hogy nincs semmi bajom.
-Miért nem vetted fel?-hallotam egy hangot magam mögül.
-Mert nem érdekel.-fordultam a hang irányába.-Egyébként is anya volt és vele nem tárgyalok.-fúrtam bele  fejem U-Kwon mellkasába.
-Mi lenne ha a hétvégét nálam töletenéd vagy legalább adigg itt maradnál amig nem békültök ki?-kérdezte mosolyogva.
-Nem akarok zavarni.-ellenkeztem.
-Nem fogsz te buta.-adott közben egy puszit fejem búbjára. Ebben a percben kaptam egy SMS-t Luna-tól. Az SMS-ben ez állt : " Hol a francban vagy?" 
Válasznak csak ennyit írtam: "U-Kwon-nál."
Erre már válasz nem érkezett így tovább lustiztunk. 5 percre rá csengettek. 
-Kinyitom.-szóltam U-Kwon-nak és már mentem is nyitni az ajtót.
-Luna?-kerekedtek el szemeim-Mit keresel itt? És honnan tudod hogy U-Kwon itt lakik?
-Rá hibáztam és téged kereslek. Gyere hazaviszlek.
-Dehogy megyek.-ellenkeztem.
-De-de miért?-értetlenkedett Luna.
-Mert nem érdekelnek anyáék.-keztem egyre mérgesebb lenni.
-Jó-jó nyugi.-nyugtatott.-Legalább beengetsz?
-Gyere.
-Mi a baj Amber? Szia Luna.-jött oda U-Kwon is.
-Szia U-Kwon. Mi történt amíg nem voltam itt?-kérdezte.
-Hosszú történet. Majd elmesélem.-helyeztem vállára kezem.
-O-oké.
Luna kb egyig itt volt. Addig volt időm elmesélni a kis történetünket. Legalább ő tudott neki örülni.
Miután Luna elment haza mentem pár cuccomért. Szerencsére pont jókor, anyáék nem voltak otthon.
A hétvége gyorsan eltelt. Anyáékkal még nem békültem ki de majd ha erőt veszek magamon kifogok.
Reggel együtt mentünk suliba U-Kwon-nal és már végre Luna is velünk tartott. Mikor oda értünk a suliba mindenki kikerekedett szemekkel nézett minket hogy kézenfogva sétálunk. Engem nem nagyon érdekelt szóval elviseltem. Ma ismét egy új osztálytársat kapunk. A tanár nemsokára beis sétált vele az osztályba.
-Sziasztok! A nevem Krystal Jung. Nagyon örülök hogy ebbe az osztályba járhatok és remélem jóban leszünk.-hajolt meg a mondandója végén illedelmesen. Egész aranyos lánynak tűnik de nekem valahogy furcsa.
Az újlány persze azonnal U-Kwon mellé ült. Amíg nem tesz vele semmit addig életben hagyom. Talán.
Letelt az első óra. Mindenki udvariasan köszöntötte az újlányt. Kivéve minket.
-Miért nem köszönsz az újlánynak?-kérdezte Luna.
-Nem szimpi a csaj.-vontam vállat.
-Pedig aranyosnak tűnik.
-Az is. De akkorsem szimpi.
Ezt a beszélgetést lezavartuk és már kezdődtek az órák.
Lassan letelt a hétfő is, és már sétáltunk is haza.
-Egész aranyos az újlány.-mondta U-Kwon.
-Aranyos, de akkoris furcsa.
-Najó, mivel ti már itt vagytok én megyek. Sziasztok. Aztán nehogy valami csúnyát csináljatok.-Luna utolsó mondtaár mindketten elvörösödtünk és Luna persze jót röhögött rajtunk.
-Végre.-dőltem le a kanapéra.-És mit fogunk amúgy enni?-kérdeztem.
-Na ez jó kérdés.-mosolygott U-Kwon.-Elmegyünk bevásárolni?
-Mennyünk. De akkor kimchi-t eszünk. Azt tudok csinálni.-nevettem el a végét.
-Te olyat is tudsz?-nevetett már ő is.
-Képzeld.
-Najó mennyünk.-ezzel már elis indultunk és megvettük a megfelelő hozzávalókat majd eggyütt megcsináltuk. U-Kwon persze elökörködte az egészet így hát én csináltam az egészet. Mikor készen voltunk nyugodtan megvacsoráztunk és leültünk tévézni. U-Kwon elis aludt. Szegény jó fáradt lehetett. Én még Krystal-on gondolkoztam. Nagyon nem szimpatikus.

4.rész

-Vagy inkább ki volt ez?-javította ki magát anyám.
-Talán a barátom.-bunkóskodtam.
-És kimondta hogy lehet barátod?-utálom amikor kislányként kezel.
-Basszus 21 éves vagyok, ne szabd meg hogy ki legyen a barátom.-kiabáltam vele és elkezdtem venni a cipőm.
-Hová mész?
-El.-ezzel kisis mentem a házból és márcsak egy helyre mehettem ahol anya úgyse keresne, U-Kwon-hoz. Igaz hogy szomszéd de akkor sem ismeri. Amikor már az ajtójához értem eleredtek a könnyeim. Néha énis tudok gyengéd lenni. Lassan bekopogtam és pár másodperc elteltével már nyitották is az ajtót.
-Amber...-lepődött meg.-Mi történt? Gyere be!-ezzel bevezetett és leültetett a kanapéra.
-Mi történt?-ült le mellém a kanapéra és hozott egy csésze teát közben kezét derekamra helyezte én pedig fejemet vállára hajtottam.
-Csak anyával összevesztem.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Ne sírj. Majd kibékült.-kezdett el bísztatni és nyomott egy puszit fejem búbjára.
-Igazad van.-ezel adtam egy puszit szájára.
-Nem nézünk inkább egy filmet?
-De...milyet???-kérdeztem.
-Horror?
-Oké.-válaszoltam.
Egy brutális horrorfilmet néztünk amin még énis megijedtem, de nem bántam mert ott volt U-Kwon és hozzá bújhattam.
-Nem mész zuhanyozni?-kérdezte már a film végén.
-De nincs mit felvennem...
-Majd én adok, gondolom az én pólójaim elég nagyok rád.-nevette el a végét és már dobta is át a pólót.
-Köszi.-köszöntem meg udvariasan. Gyors letusoltam és már beis pattantam az ágyba. Csak az volt a baj hogy az ágy nemvolt túl nagy.
-Itt is vagyok.-jött be a szobába U-Kwon.
-Na és hogy fogunk itt elférni?-kérdeztem hülye fejjel.
-Nyugi. Megoldjuk.-ült le mellém az ágyra.-Álmos vagy már?
-Picit.
-Akkor mennyünk aludni.
Leis feküdtünk. U-Kwon átkarolta a derekam és közelebb húzott magához hogy jobban elférjünk. Még öt perc után sem tudtam elaludni így U-Kwon felé fordultam és fejemet a mellkasába fúrtam.
-Nem tudst elaludni?-kérdezte.
-Hát nem igazán. Nem beszélgetünk még egy picit?
-Beszélgessünk.-mosolygott. Ez így is történ. Úgy negyedegyig beszélgettünk majd mindketten elaludtunk.

3.rész

Még másnapeggel sem tudtam feldolgozni a tegnap történteket. Inkább kiverem ezt a fejemből és megyek suliba. De az utcán nem Luna várt hanem U-Kwon. Nem mintha zavarna de mindig eszembe juttatja a tegnapit.
-Szia Amber.-köszönt mosolyogva.
-Szia. Luna-t nem láttad?
-Nem, de figyelj....délután beszélni szeretnék veled.
-Rendben. De miről?-kérdezem értetlenül.
-Azt majd megtudod.-mondta titokzatosan.
-Hát...rendben...-pár percen belül megis érkeztünk a suliba. Már Luna is ott volt. Na most aztán kap.
-U-Kwon ha nem bánod akkor most beszélnem kell Lunaval.
-Rendben. Addig bemegyek.
-Bent találkozunk.-intettem neki.
-Szia Ambe....-köszönt volna Luna de félbeszakítottam.
-Luna...miért nem vártál meg?-kezdtem vele kiabálni.
-Gondoltam elleszel U-Kwon-nal.
-Aish...kösz.-ezzel ott hagytam és bementem a suliba. Be rontottam az osztályba majd ledobáltam a cucaim az asztal mellé és leültem.
Nemsokára a tanár is bejött és elkezdődtek az unalmas órák. De hála az égnek péntek van.
Vége ennek a sulis napnak is és már sétálunk az utcán U-Kwon-al.
-Figyelj...miről is akartál beszélni?
-Hát...-állt meg a házunk előtt és szembe fordított magával.-Már az első pillanattól kezdve nagyon kedveltelek.....és hát...lennél a barátnőm?-mi...most csak viccel.
-Most komolyan??-vágtam olyan "most mivan?" fejet.
-Lehet ezt komolytalanul?-kezdett el nevetni.
-Hahahaaa...nem.-kezdetm el énis nevetni.-És a válaszom igen.
-Köszönöm.-ölelt át azonnal és persze énis viszonoztam.
-Akkor majd találkozunk. Szia.-köszöntem el tőle és adtam egy puszit arcára.
Ezzel bementem a házba és nagy meglepetésemre anya is otthon volt.
-Szia anya.-köszöntem neki.
-Amber Liu...mivolt ez ott kint?
Na mégcsak ez hiányzott.

2.rész

Már megint suli. Végem van. De ha jó táncos akarok lenni akkor muszáj kibírnom. Már úgyis mindjárt hétvége. Mentem is felöltözni és reggelizni. Kivételesen most anya is otthon volt így nem nekem kellett reggelit készítenem. Elköszöntem anyától és már szaladtam is az utcára. És vajon ki várt az utcán..nem most nem Luna bár ő is ott volt és vele U-Kwon is.
-Szia Luna és neked is szia U-Kwon.-vágtam hülye fejet.
-Szia. Remélem nembaj hogy énis veletek tartok.-vágott cuki pofit.
-Perszehogy nembaj. Induljunk is.-ezzel elis indultunk. 5 perc múlva már ott is voltunk és a suliban mindenki minket nézett hogy a legvukibb fiúval jövünk suliba de engem nem nagyon érdekelt.
-Amber...mi történt tegnap amikor nem voltam itt?-kérdezte Luna már az osztályban.
-Semmi, csak haza kísért és kiderült hogy a szomszédom.-nevettem el a végét.
-Ha te mondod.
Az órák megint unalmasak voltak mint mindig de legalább most korábban mehettünk haza. Amikor kimentem Luna-t sehol sem találtam ígyhát U-Kwon-nal  kellett kettseben haza mennem. Ez jellemző Lunara.
-Amber...kérdezhetek valamit?-kérdezte U-Kwon a földet bámulva.
-Mondjad...
-Nem akarsz ma eljönni moziba?
-Hát....-először nem akartam de meggyőztem magam hogy elmegyek.-Rendben...hánykor?
-Négyre a házatok előtt leszek.
-Rendben.-ezzel beismentünk mindketten a házba. Gyorsan ledobtam a cuccaim és kerestem valami ruhát magamnak. Megis találtam. Egyszerű farmer rövid nadrág egy zöld póló és egy dzseki. Hát hiába ez az én stílusom.    
Még gyorsan letusoltam és hajat mostam picit kisminkeltem magam és máris eljött a 4 óra.
Felvettem a cipőm és ki mentem a ház elé. U-Kwon már ott is volt.
-Azta...-kerekedtek el a szemei.-Csinos vagy!
-Köszönöm. Te is. Indulhatunk?
-Persze.
Elis indultunk a mozi felé. Közben beszélgettünk és arra lettünk figyelmesek hogy már ott vagyunk a moziban.
-Mit nézünk?-kérdezte U-Kwon.
-Horrort...lécciiiii.-najó olyan vagyok ilyenkor mint egy ovis.
-Ez jó ötlet.
Megis vettük a jegyeket és még vettünk colat és popcornt. A film elég durva volt de nem vagyok olyan iedős.
-Na hogy tetszett a film.-kérdezte U-Kwon míg sétáltunk hazafelé.
-Nagyon jó volt.-válaszoltam mosolyogva de ekkor eleredt az eső és már nem lett volna szerencsés hazamanni így beáltunk egy buszmegálóba.
-Nem fázol?-kérdezte.
-Nem nyugi.-najó most hazudtam mivel a kabim elég vékony volt.
-Azt látom.-ezzel levette a pólóját és rámterítette.
-Köszi.-kissé elpirultam de remélem nem látta meg. Pár percen belül már az eső is elállt és így már haza tudtunk menni.
-Élveztem ezt a napot.-mondja U-Kwon .
-Énis.-épp készültem elköszönni de U-Kwon egy puszit adott az arcomra. Azonnal elvörösödtem.
-Szia.-köszönt el tőlem. Én megse tudtam szólalni így csak intettem neki és befutottam a házba. Akkor kapcsolok hogy a pólója meg rajtam maradt. Mindegy holnap visszaadom neki.
Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyba. Még picit gondolkoztam hogy mi is történt de elaludtam.
  

1.rész

Reggel az ébresztőm hangjára keltem fel. Kicsit fura volt még az idő eltolódás de meglehet szokni. Lassan kimásztam az ágyamból és a fürdő felé indultam hogy felöltözhessek, fogatmossak és a többi.

Mikor ezekkel megvoltam lementem a konyhába hogy készítsek magamnak valami reggelit. Igen nekem kell mivel anyáék csak este jönnek szóval nem sűrűn találkozom velük. Gyors megcsináltam a reggelim és már mentem is a "híres" sulimba. Az utcán már várt a legjobb barátnőm Luna. Kiskorom óta ismerem és ő az egyetlen barátnőm a suliban.

-Szia Amber.-tárta ki előttem a karjait hogy megöleljen.

-Szia.-mentem oda hozzá csiga lassúsággal és kómásan.

-Gyere te lustaság.-ráncigált a sulink felé.

-Megyek, megyek.

Még szerencse hogy a suli közel volt a házunkhoz így hát gyorsan oda értünk. Lassan elsétáltunk a szekrényekhez hogy kivehessük a könyveket az órára majd már mehettünk is az osztályba. Nem túl szívélyes fogattatást kaptam mert ledoptak egy összegyűrt papírral.

-Aki még egyszer megdob azt esküszöm megölöm.-igen most picit harcias kedvemben vagyok.

-Amber, nyugi.-nyugtatott barátnőm és közben oda húzott az ülőhelyünkre.

-Jóreggelt gyerekek.-jött be közben a tanár is és hozott magával egy idegen fiút is.

-Gyerekek. Mától ő is az osztályotokba fog járni.-mutatott a mellette áló fiúra a tanárnő.

-Sziasztok. A nevem Kim YooKwon. Nagyon örülök hogy megismerhetlek titeket és remélem jóban leszünk.-hajolt meg a mondandója végén illedelmesen.

-Hé...Amber...elég helyes fiúnak néz ki. Nem?-suttogta oda nekem Luna.

-Aha..-vontam vállat. Valójában tényleg kedves fiúnak néz ki. 

Az óra rohadt unalmas volt mint mindig. De végre kicsengettek és minden lány azonnal az új fiúnál tolongott. Tipikus ribancok az osztálytársnőim. Minden jó pasinál nyaliznak. Utálom őket.

Végre eljött a suli vége de én most azt gondoltam hogy bent maradok és táncolok egy picit. Mindig is imádtam táncolni és  persze rappelni. Elmentem a szokásos helyemre ahol a táncosok szoknak gyakorolni. Szerencsére nem volt ott senki és nyugodtan táncolhattam. Beis raktam valami pörgőset amire jól tudtam táncolni, de pár perc múlva belépett valaki a terembe. Az új osztálytársunk volt az.

-Szia. Teis szeretsz táncolni?-csodálkozott.

-Igen. Miért, teis?-értetlenkedtem.

-Persze..amúgy Yookwon vagyok, de szólíts csak U-Kwon-nak.-nyújtott udvariasan kezet.

-Igen..tudom..egy osztályba járunk...amúgy az én nevem Amber.-fogtam vele kezet.

-Hát akkor nemis zavarlak tovább.

-Maradhatsz úgyis már haza kell mennem.

-Hát akkor ezesetben...hazakísérhetlek?-kérdezte picit elpirulva.

-Hát ha akarod.

-Rendben....akkor mehetünk is. Elis indultunk.

-Naés, mióta jársz ebbe a suliba?

-Hát nem olyan rég költöztünk vissza Koreába szóval nemrég keztem.

-Értem.-eközben már megis érkeztünk a házunkhoz.

-Hát itt lennénk.-álltam meg a házunk előtt.

-Te itt laksz?

-Igen. Miért?-vágtam értetlen fejet.

-Mert a szomszédod vagyok.-nevette elmagát U-Kwon.

-Hát ez szuper...majd át jöhetsz táncolni.-nevettem elmagam énis.

-Jó. Benne vagyok. Hát akkor, majd még találkozunk. Szia.

-Szia.-köszöntem vissza és már mentem is be a házba mivel már elég hűvös volt kint. Gyorsan átöltözködtem valami rendes ruhába leültem vacsizni majd mentem tanulni és tévézni. Elég rendes ez a srác. Valahogy más mint a többi fiú.-Mi?? Miket beszélek én itt?-kérdeztem magamtól és ráztam meg gyorsan a fejem. Az uncsi műsoron elis aludtam.